| Védjáték |
|
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hallottuk már a védjáték (backgame) kifejezést, de úgy hiszem, csak kevesen tudnánk meghatározni, mi is az. A legegyszerűbb, bár nem a legpontosabb definíció talán a következő: backgame az, amikor kettő vagy több horgonnyal állunk az ellenfél otthonában általában egy négyes vagy egy ötös fal mögött, miközben az ellenfélnek sikerült kimenekítenie futóit és a versenyben óriási előnye van. A védjáték aszimmetrikus játék: a kivárásos vagy a faljátékkal szemben védjátékot mindig csak az egyik játékos játszik. A jól játszott védjáték az összes stratégia közül a legkomplexebb, kijátszása az állások biztos értelmezését igényli. Az alábbi ábrán egy tipikus védjáték látható.
Alapvető megfontolások A fenti állásból könnyen levezethetők a játéktervek. Mivel a versenyben Piros vezet, így a játékosok elképzelései a következők: Fekete megpróbál ütni, a kiütött bábut pedig megpróbálja otthonában tartani. Piros ezzel szemben megpróbál nem hagyni ütést Feketének miközben bepakol otthonába. Mindkét játékos a lehető legtöbb emberét próbálja játékban tartani. Feketének ez esszenciális: fel kell építenie otthonát, miközben ügyelnie kell arra, hogy ne bontsa meg horgonyait. Pirosnak szintén fontos, hogy legyenek szabad emberei, nehogy úgy bontsa meg a falát, hogy kénytelen legyen ütést adni ellenfelének. Időzítés Az időzítés annak mértéke, hogy a játékos mennyi ideig képes tartani egy kívánt pozíciót (egy falat vagy egy horgonyt), mielőtt kénytelen megbontani azt. Az időzítés életbevágó a védjátékot játszó fél számára, hiszen falának és horgonyainak fenntartása szükséges ahhoz, hogy üthessen és a kiütött bábut fogva tudja tartani. A sikeres védjáték feltétele, hogy mire ütéshez jut, álljon rendelkezésére egy olyan fal, mellyel van esélye tartani a kiütött bábut. A gyakorlat azt mutatja, hogy ha a védjáték időzítése 20 alatti, akkor a védjátékot játszó játékos nagy bajban van. Más szóval, ha védjátékban két horgonnyal ütés nélkül ülünk ellenfelünk otthonában és időzítésünk 20 alá kerül, akkor a felajánlott duplát el kell passzolnunk. Nyilvánvalóan, ilyen helyzetben ellenfelünk részéről hiba lenne duplázni, de ha mégis megteszi, örömmel szabadulunk meg a nagy gammon-veszéllyel fenyegető partitól. Más esetekben az időzítést az ászpontig számoljuk, védjátékban azonban a lehetséges legerősebb otthon felépültéig. Ha a példaként bemutatott állást vesszük alapul, akkor Fekete időzítése 50-re jön ki.
A lehetséges legjobb otthon a játékban lévő 11 emberünkkel egy olyan majdnem teljes ház, ahol az ötös vagy a hatos ponton magányos bábu áll. Ez a felállás erősebb, mintha lyukasak lennénk, hiszen egyetlen emberrel is fedni tudunk. A kalkuláció tehát az alábbi végállással számolva így néz ki. a 13-as pontról mindkét bábut az 1-es pontra: 2 x 12 = 24 mezőpont 24 + 7 + 6 + 10 + 2 + 1 = 50 A következő képen egy határeseti szituáció látható, ahol a védjátékot játszó játékos még éppen elfogadhatja a duplázást. A legkisebb változtatás, ami rontana Fekete helyzetén már passzt jelentene.
Duplázás A védjátékok nagy része duplázást követő passzban végződik. Az időzítés ismerete ezért is bír kiemelt fontossággal: többnyire ez alapján hozzuk meg kockadöntéseinket. Van ugyan néhány helyzet, amikor az időzítés csak másodlagos fontosságú, de az időzítés a védjáték játszásának feltétele. A versenyben vezető játékosnak általában jó duplája van olyankor, amikor a horgonyok előtt már csak három mezőn állnak bábui, hiszen ez általában azt jelenti, hogy küszöbön áll a kipakolás megkezdése. Helyes duplázást sejtet az is, ha ellenfelünk átlagosnál rosszabb időzítése mellett hatos falat sikerült építenünk. Legtöbb helyzetben azért mégis az időzítés a döntő arra nézve, hogy elfogadjunk vagy eldobjunk egy megajánlott kockát. Kicsit komplikáltabb kérdés azonban, hogy milyen kritériumok alapján döntsön a védjátékot játszó fél arról, hogy ő maga duplázzon-e. A következő kérdéseket érdemes feltennie. 1. Milyen eséllyel jut ütéshez? Az alábbi kérdések alapján való tájékozódás sok tapasztalatot igényel. Természetesen a legkönnyebb olyankor duplázni, ha már ütöttünk és a kiütött embert erős otthon várja, miközben ellenfelünk otthona lyukas, alig vitt le bábut és további ütésekre is van kilátás egyes embereink recirkuláltatásával. Ilyen helyzetbe azonban nem lehet véletlenül eljutni, ezért is mondják, hogy a jól kivitelezett védjáték az érettség és a tapasztalat jele a backgammonban. A védjáték kialakításának taktikai elemei és a többféle védjáték sajátos jellemzői meghaladják e cikk kereteit. Egy dologra mégis kitérünk még, az 5. pontban feltett kérdésre. A horgonyok elhelyezkedése A tapasztalatok és a számítógépes analízisek alapján világos módon kirajzolódik, hogy milyen elhelyezkedésű horgonyok mellett van legnagyobb esélyünk a győzelemre (természetesen akkor, ha minden más körülmény azonos). A legjobb horgonyfelállások a 3-2 és a 4-3. Ezekben az esetekben az átlagos veszteségünk partinként csak alig valamivel több mint fél pont. Elfogadhatónak számít még a 3-1, 4-2 és 5-2-es horgony, ilyen esetben a védjáték indulásakor ellenfelünk nincs duplázási helyzetben. 4-1, 5-3 és 5-4-es horgonyok esetén ellenfelünk már duplázni fog, mi pedig (jó időzítés mellett) elfogadhatjuk a duplát, bár Snowie már 0,8-0,9 pont körüli átlagos veszteséget jósol. A sikeres végjáték esélyét drasztikusan lerontó felállás meglepő módon a 2-1-es és kevésbé meglepő módon az 5-1-es horgony. A fentiekből láthatjuk, hogy védjátékban a legértékesebb hely a 3-as, míg a legkevésbé használható az 1-es pont. Az ászpont nagy hátránya abban áll, hogy bepakolás előtt az ellenfélnek gyakran nem kell megjátszania a hatos dobásait így számos ütési lehetőségtől fosztja meg a védjáték sikerében érdekelt játékost. Figyelmeztetés Ne felejtsük el, hogy a védjáték során, bár győzelmi esélyeink akár jobbak is lehetnek mint az ellenfélé, a sok gammon-vereség miatt mégsem győztes stratégia. A játék korai szakaszában védjátékot kezdeményezni csak tapasztalt játékosoknak lehet érdemes – nekik is csak teljesen kezdők ellen. Lássuk annak a védjátékot ami: ez egy igen kockázatos, nagy gammoveszéllyel járó és igen nehéz stratégia, mely többnyire kényszer szülte utolsó esély arra, hogy valamiképpen javunkra fordítsunk egy igen kedvezőtlen állást.
|
