Noha a backgammonnak lényeges eleme a szerencse, azért a backgammon alapvetően stratégiai játék. A legjobb játékosok nem is támaszkodnak a szerencsére és azt is tudják, örökké nem lehet nyerni. Megelégszenek azzal, hogy egyszerűen többször győznek, mint amennyiszer győznek ellenük. Alexandre Rac cikkei abben segítenek, hogyan hajtsuk malmunkra a véletlenszerűség szabályszerűségeit, hogyan váljunk jobb játékosokká. Ha már szereztünk némi tapasztalatot a játékban, hasznosak lehetnek a kanadai játékos írásai, melyek megismertetnek bennünket a leggyakoribb játéktervekhez kapcsolódó főbb stratégiai döntéshelyzetekkel.

A játék korai szakasza stratégiailag a legkönnyebb része a backgammonnak. Ez egyrészt azért van így, mert a kezdőlképések és a rájuk adható válaszok száma korlátozott, másrészt pedig a kezdő felállás nem túl flexibilis, így kreatív játékra sincs sok lehetőségünk. A leglényegesebb dolog tehát a nyitójáték során, hogy ne kövessünk el hibákat.

A játék ezen fázisában egyetlen komplex stratégiai manőver merülhet föl, az sem gyakran: alkalmanként blitz-játékra adódhat lehetőségünk. Blitz során ellenfelünket egy izgalmas és kockázatos villámháborúval megpróbálhatjuk kizárni a sorompóra úgy, hogy eközben gyakorlatilag ne is legyen alkalma döntéseket hozni. Blitzjátékkal gyorsan tönkretehetjük ellenfelünket, de ugyanilyen könnyen fulladhat ki a támadás és kerülhetünk igen jelentős hátrányba.

Miután a 20-as években használatba került a duplázókocka, a játék jellege alapvetően megváltozott. A partik ezután váratlanul véget érhettek egy jól időzített duplázással vagy fokozott izgalomban folyhattak tovább egy elfogadás esetén. A backgammonnak ma központi része a tétjáték. A duplázási döntések témaköre a backgammon legösszetettebb része, hiszen a tétkocka helyes használata az elméleti felkészültség mellett az állások és az erőviszonyok helyes értékelését igényli.

Ahhoz, hogy ítéleteink egy pozícióról helyesek legyenek, elkerülhetetlen az olyan fogalmak ismerete és használata mint a pip-számlálás, az időzítés felmérése, a valószínűségek megbecslése. Elsőre komplikáltnak tűnő dolgok ezek, de ne felejtsük, a duplázási játék nagyobb mértékben befolyásolja az eredményt, mint a bábujáték.

Sokan nem szeretik a játék záró szakaszát, amikor megszűnik a lehetőség az ütésre és minden azon múlik, hogy ki dob nagyobbat. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Természetesen az a játékos, aki több nagy duplát dob, sokkal nagyobb eséllyel nyeri meg a partit, de mi tudjuk, hogy hosszú távon mindannyian ugyanannyi duplát dobunk. Éppen ezért azokra a tényezőkre kell koncentrálni, melyekre mi magunk is befolyással lehetünk és vannak is ilyenek, még a végjátékban is. Ilyen a helyes –a tornyozást és lyukakat is figyelembe vevő–módosított pip számlálás ismerete, a taktikai értelemben helyes bepakolás vagy a referencia-helyzetek memorizálása.

Egy verseny néha lélegzetelállítóan izgalmas, fej-fej melletti befutó lehet, de a tapasztalt játékosok még ezt is gyakran szakítják félbe egy jól elhelyezett duplázással.

♦    ♦    ♦

Stratégiai sorozatomban a fenti problémákat járom körül kicsit részletesebben. Az itt kifejtett elvek természetesen csak a stratégiai gondolkodás alapjait fektetik le: afféle elnagyolt vázlatok, fogalommagyarázatok. Az egyes problémakörökben való további elmélyedéshez a bőséges angol nyelvű szakirodalomra tudok utalni.