2011 február 12-én, szombat reggel, a Téli Kupa elődöntőjének három játékosa (Illyés, Erőss, Mike) a negyeddöntős Mocsnekkel hajnali 8 órakor elindultak Zágrábba, hogy megmérettessenek a Horvát Bajnokság első fordulóján.

A tavalyi hat állomásból álló versenysorozat idén tovább bővült, így Zágráb, Bihać, Dubrovnik, Bol, Split, és Rijeka mellett a bosnyák Mostar is bekerült a délszláv backgammon-városok közé. A turnét, a magyar szisztémához hasonlóan, egy Mesterek Kupája zárja majd.

Tavaly már többünknek is volt „szerencséje” Rijekához -elsősorban az akkor bronzot szerző Tóth Szabolcsnak- így örömmel üdvözölhettünk ismerős horvát játékosokat. A rijekai versenyről beszámoló a linkre kattintva.

A lebonyolítás hét fordulós svájci rendszer szerint  történt, melynek során 7 pontos meccseket játszottunk, holtverseny esetén az egymás elleni eredmények és a Buchholz volt a döntő.

Csapatunk sofőrje (TheChauffeur) ezúttal navigátori szerepben villanthatott, így kisebb csoda, hogy a versenykezdésre odaértünk (rendkívüli hálával tartozunk a földrajzi ismereteit bőkezűen velünk megosztó helybeli fiatalembernek). Mialatt a fővárosi klubhoz érkeztünk, hagyomány szerint felosztottuk a nyereményeket és megszavaztuk a legjobb magyar  játékos személyét, de konszenzusra ezúttal sem jutottunk:  négyes holtverseny alakult ki.

^{Erőss serlegpróbát tart}

Az első fordulót csak Erőss nyerte meg, így hárman mindjárt le is mondhattunk a legnagyobb dicsőségről. A fizetős bronzhely és a tárgynyereménnyel kecsegtető pozíciók ugyanakkor továbbra is motiváltak minket, bár Mike elmondása szerint őt a harmadik fordulóban már csak az motiválta, hogy legalább egy meccset megnyerjen. Szó se róla: annyira rosszul ment neki, hogy a harmadik fordulóra még bye is megelőzte.

^{Mike mélyponton}

Hogy én is dicsekedjek, megmutatom, hogyan veszítettem el második meccsemet 4-0-ás vezetésénél, gammon-veszély nélkül, duplázó-kockával a kezemben. Egy perc sem volt az egész: úgy döntöttem, visszaduplázok. De azért ne nevessetek.

Fekete duplázzon-e? Fehér elfogadja?

(Fekete 4 – Fehér 0 pont, 7 pontos meccs)

Klasszikus 3 roll vs. 3 roll állás (mindkettőnknek 3 dobás kell a lepakoláshoz). Pénzjátékban ez kristálytiszta visszadupla/eldobás, ezt fejből tudjuk. Tény az is, hogy ez az állás még dupla/passz lenne 2 pontos vezetésnél is, azonban megfontolatlan voltam: az elemzés tanulsága szerint  4-0-nál már óriási hiba duplázni (csak erős idegzetűeknek: -0,447 equity).

Ráadásul mindez asztalnál is kiszámolható. Fehérnek 6-0 Crawfordról csak 9% esélye van, hogy megnyerje a meccset (ezt persze fejből tudjuk), ennél kell csak több esélye legyen megnyerni a partit ahhoz, hogy elfogadja a kockát és a meccsért visszaduplázzon. Ha egyikőnk sem dob duplát, megnyertem a játékot (5/6 * 5/6 * 5/6* 5/6 = 625/1296, ami kb. 50%). Ha duplát dobok, vége a játéknak és nyertem (5/6 = 17%). A fennmaradó 33% egy részét Fehér megnyeri, mégpedig olyankor, amikor nem dobok duplát a következő körben, de ő két dobása valamelyikéből dob egyet (1/6 + 5/6*1/6 = 11/36, ami kb. 30%), vagyis a 33% 1/3-át megnyeri, ami több, mint 10%.

Ellenfelem képzett játékos révén el is fogadta a kockát, én pedig dobtam egy 6-3-at. Ő visszaduplázott, majd dobott egy dupla 3-ast. Nekem nem volt szerencsém és további büntetés gyanánt hallgathattam ellenfelem okítását, miért is volt igen rossz ötlet kakaskodnom a duplázó kockával.

Okos ember a más kárán tanul, bizony mondom néktek, hogy jegyezzétek meg jól ezt az állást.

Ezalatt Erőss kollega tartotta magát a csapatszellemhez és ő is kikapott, igaz, négyünk közül még így is ő volt az esélyes a legjobb magyar címre. Ennek tudatában hárman már felszabadultan játszhattunk, megengedve magunknak egy-két pohár sör elfogyasztását is, tudva, hogy ez az  összpontosítás rovására mehet.

^{Mocsnek fehérrel – az utolsó csepp a dobópohárban}

^{hátul: Mocsnek erős ellenféllel szemben maradt alul, elöl: Mikét a fiatal Kovačić leckézteti}

Mike és Illyés a vereségek (és a sörök) után megtáltosodtak: a maradék öt fordulóból Mike négyet, Illyés ötöt hozott, így a Zoltánok két, a Lászlók három vereséggel zárták a zágrábi versenyt – Mocsnek teljesítményéről most kegyeleti okokból nem beszélünk.  Erőss a jobb kezdéssel zárt legjobb magyarként, így hatodik helyen végzett. Összesített külföldi statisztikája lenyűgöző: 72%-os (25 meccsből 18 győzelem).

A horvátok tavalyi bajnoka Mislav Kovačić ezúttal leszerepelt, viszont a ex-második, Mislav Radica, megnyerte a  versenyt.

^{Büszke győztesek - de hol van Erőss?}

A vasárnapi program egy WBA verseny szatellitje volt 50 € nevezéssel, amihez nem éreztük magunban a kellő elszántságot, így inkább kiadósat aludtunk a nagyképűen Motel Europának nevezett, ám leginkább a kínai építészet jellegzetesen kelet-európai külvárosokban felbukkanó sajátosságait felvonultató szállónkon.

Egy élmény volt.

^{A másik szoba ablaka egy háztetőre nézett – a miénk sajnos panorámás volt}

Összesítésként elmondhatjuk, hogy a Magyarországot képviselő négy fős csapat a  megszerezhető 28 pontból 15 öt begyűjtött és ezzel 50 %-os teljesítményt nyújtott – ekkor a  bye-győzelmünket még bele sem számoltuk...