| Az elfogadási pont meccsjátékban |
|
A meccs egyenlegének (match equity) ismerete nagyban befolyásolja azt, hogy elfogadjunk-e egy duplázást, illetve, hogy ellenfelünk elfogadhatja-e duplázásunkat. Pénzjátékban az elfogadás alsó határa (ha nem számoljuk a kockabirtoklással járó előnyt) mindig 25%. Meccsjátékban ez az érték módosul a meccsállástól, vagyis a meccs egyenlegétől függően. Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy 3-ra/3-ra meccsállást (pl. egy három pontos meccs 0-0-nál) és felejtsük el egy pillanatra, hogy van gammon-győzelem. Ellenfelünk dupláz, nekünk pedig döntenünk kell az elfogadásról.
Amennyiben passzolunk, meccs-egyenlegünk 0,4 lesz, ha pedig elfogadjuk, akkor a parti kimenetelétől függően 0,75 vagy 0,25. Vagyis:
Ha passzolunk, akkor egyenlegünk 0,4
Ha elfogadjuk a duplát és nyerünk, akkor egyenlegünk 0,75
Ha elfogadjuk a duplát és vesztünk, akkor egyenlegünk 0,25
kockázat (tét): 0,4 - 0,25 = 0,15
tiszta nyereség: 0,75 - 0,4 = 0,35
nyeremény: 0,35 + 0,15 = 0,5
Ez azt jelenti, hogy ha veszítünk, akkor 40% esély helyett 25%-unk lesz csak a meccs megnyerésére, vagyis azzal, hogy elfogadjuk a duplázókockát 15%-ot kockáztatunk. Amennyiben viszont megnyerjük a partit, akkor 40% helyett 75%-os eséllyel vághatunk neki a folytatásnak. A passzoláshoz képest tehát nyereségünk 35%.
Voltaképpen egy olyan fogadással van dolgunk, ahol a tét 15 egység és a nyeremény 50 egység (tét + tiszta nyereség). Kérdésünk természetesen az, hogy milyen odds mellett éri meg nekünk a fogadás.
A válasz hétköznapi módon is kitalálható. Tegyük fel, hogy százszor feltesszük a tétünket, vagyis 1500 egységet kockáztatunk. Legalább ennyi nyereményre van szükségünk ahhoz, hogy ne jöjjünk ki vesztesen a játékból. Mivel a nyeremény 50 egységnyi, így százból legalább harmincszor (1500 / 50) kell nyernünk ahhoz, hogy megtérüljön a fogadás, vagyis 30% győzelmi esély fölött már jól járunk.
Röviden: 0,15 egyenlegpontot (0,4 - 0,25) kockáztatunk azért, hogy 0,35-öt nyerjünk (0,75 – 0,4). A tét tehát 0,15 és a nyeremény 0,5 (0,15 + 0,35). Az a győzelmi esély, ami mellett még éppen elfogadjuk a duplázást: 0,15 / 0,5 = 0,3 vagyis 30%, és ezt elfogadási pontnak nevezünk.
Elfogadási ablaknak nevezzük azt az intervallumot, mely saját elfogadási pontunk és az ellenfél elfogadási pontja között van.
![]() Az elfogadási ablak ismerete nagyon hasznos segítség duplázási döntésekkor: segítségével megtudjuk, hogy el kell-e fogadnunk egy felajánlott kockát és következtethetünk az ellenfél válaszára olyankor, amikor mi kontráztunk.
Tegyük fel, hogy vezetünk 2-re/3-ra (tehát mi 2, ellenfelünk 3 pontra van a győzelemtől). A táblázatból kiolvasható, hogy az ehhez az értékhez tartozó elfogadási ablak 34-75. Ez azt jelenti, hogy ennél a meccsállásnál akkor fogjuk elfogadni a duplát, ha a parti megnyerésére legalább 34% esélyünk van. A 75 pedig azt jelenti, hogy ellenfelünknek passzolnia kell, ha esélyünk a parti megnyerésére több, mint 75%. Vigyázat: a fenti értékek nem veszik figyelembe az adott állás gammon-veszélyét. A gammon-potenciál módosító hatásáról a következő fejezetben lesz szó.
Általában véve igaz az, hogy a meccsjáték olyan módon befolyásolja a duplázási hajlandóságunkat, hogy minél nagyobb a lemaradásunk a meccsen, úgy az adott partiban egyre kisebb előnynél is már a kocka után nyúlunk. Különösebb levezetés nélkül is érthető ez: minél nagyobb a hátrányunk, annál kevesebb a vesztenivalónk. Minél magasabb téten játszunk, annál inkább csökken az értéke a múltbeli játszmáknak, hiszen annál inkább befolyásolja az adott parti a meccs végeredményét.
Fordított helyzetben, ha vezetünk egy meccsen, akkor épp fordítva viselkedünk: minél nagyobb az előnyünk, annál konzervatívabbak lesznek döntéseink a tétkockát illetően. Minél nagyobb az előnyünk, annál inkább vonakodunk elfogadni egy duplázást és annál inkább vonakodunk magunk duplázni. Ha egyszer mi vagyunk az esélyesek, nem áll érdekünkben felsrófolni egy-egy játék értékét, sokkal inkább megéri több játékot játszani kisebb tétért, és őrizni a megszerzett előnyt. Szélsőséges példa a fenti esetre, amikor egy pontra állunk a végső győzelemtől. Duplázási hajlandóságunk ilyenkor a nullával egyenlő. Teljesen mindegy számunkra, hogy egy vagy két ponttal nyerjük meg a partit, az eredmény ugyanaz. A duplázókockát ilyenkor soha nem fogjuk használni. Ellenfelünk duplázási kedve azonban nagyobb nem is lehetne: minden alkalommal duplázni fog, ha teheti, hiszen nincsen vesztenivalója. |