Nemrégiben érdekes párbeszédet folytattam David Rockwellel, aki nagyon jó játékos és nagyon jó barát. Backgammon tudásunk fejlesztéséről osztottuk meg egymással gondolatainkat. David és én is rengeteg időt és energiát fordítunk játékunk tökéletesítésére, és mindketten sokat is feljődtünk az elmúlt években. Mégis, szeretnénk, ha még tovább fejlődne játéktudásunk.

Miután részletekbe menően megvitattuk az általunk használt technikákat, leginkább az tett rám mély benyomást, hogy David milyen sok időt szán játékainak tanulmányozására. David akár egy órán át képes tanulmányozni hibáit egy átlagos meccs után: nem csak arra kiváncsi, mit rontott el, hanem biztos akar lenni abban, hogy érti is a helyes játékot. 

Ekkor bevallottam Davidnek, hogy mi a legnagyobb fenntartásom a módszerével: tudom jól, hogy minél több időt és energiát fektetek a backgammonba, annál jobb leszek, de nem tudom, vajon mennyi időt és energiát szenteljek neki. De nem vagyunk így valamennyi dologgal a világon? Nem prioritás kérdése minden? Igen, szeretnék jobb backgammon játékos lenni, de mellette szeretnék jobban golfozni, squasholni vagy bridzsezni. És szeretnék jobb férj, jobb apa és jobb barát is lenni. És még szeretnék többet olvasni, utazni, tanulni, na meg szeretnék több időt tölteni azzal, hogy egyszerűen csak süttetem a hasam a napon. De mennyi időt vesz igénybe az, hogy tovább fejlődjön a backgammon játékom? És vajon megéri-e ez az idő?

David erre olyasmit mondott, ami az elevenemre tapintott. Azt mondta: “Talán nem csak arról van szó, mennyi időt áldozol a tanulásra, hanem arról is, hogy milyen okosan használod ki ezt az időt.” Micsoda koncepció! Telitalálat. Lehet, hogy heti 10 óra “okos tanulással” többet tanulhatok, mint 20 órányi elemzéssel. 

A következő példát hozta fel. David egy Sly (Joe Sylvester) által javasolt stratégiát próbált ki éppen: Joe azt tanácsolta neki, hogy kategorizálja a problémás helyzeteket és ezek alapján válogassa szét elkövetett hibáit. Így kiderül, mely területek a gyengéi, milyen szituációkon kell a legtöbbet dolgoznia.

Iris Yehezkel - Te jössz (Your Turn)

Én is kipróbáltam az ötletet. A duplázással kezdtem, mivel itt lényegesen kevesebb féle hibahelyzet alakulhat ki, mint a bábujátéknál. Előbányásztam egy sor lementett meccset Snowie-ból és arra a következtetésre jutottam, hogy a tétjátékom meglehetősen jó a duplázás felajánlását tekintve, de sokat hibázom elfogadás/passz viszonylatban. 

Közelebbről megvizsgálva a hibákat további mintázatra bukkantam. Kiderült, hogy a szükségesnél többször passzolok. Amikor pedig kielemeztem a hibás passzokat, világossá vált, hogy hibáim döntő többsége abból származik, hogy nem veszem kellően figyelembe az elfogadási pont változásait. Ráébredtem, hogy számtalanszor megtörténik, hogy a döntés meghozatala előtt egyáltalán nem is próbálom vagy tudom megbecsülni a meccshelyzettől függő aktuális elfogadási pontot.

Így aztán mostanság több időt töltök az egyenleg-táblázat tanulmányozásával és az elfogadási pontok kiszámolásával. Biztos vagyok benne, hogy javulni fog a teljesítményem ezen a területén. Tegyük fel, hogy heti 2 órában foglalkozom az elfogadási pontokkal. Le merném fogadni, hogy a játékom így többet fog javulni, mintha heti 10 órán át csak a hibás duplázási döntéseimet nézegetném, és próbálnék rájönni, hol hibáztam egy adott esetben. 

Sokan, akik fejlődni akarnak, azt gondolják, hogy elég sokat játszani. Ismerek olyanokat, akik heti sok-sok órát játszanak Snowie ellen, megnézik a hibáikat és megpróbálják kitalálni, miért volt rossz a játékuk. Egy célratörőbb megközelítés, mint amilyen az imént vázolt is, bizonyosan eredményesebb és nem utolsó sorban időhatékonyabb módja a tanulásnak.

Sokan vannak olyanok is, akik hosszú évek óta backgammonoznak, de szemmel láthatóan nem fejlődik a játékuk. Az ilyen játékosok kapcsán merül fel a jól ismert kérdés: “Húsz év tapasztalatával bír, vagy egy év tapasztalatával hússzor?”. 

Mindnyájunknak véges ideje van. És mindannyiunknak véges a türelme is. Nem számít, mennyire szeretjük a backgammont, a golfot vagy bármi mást, el kell döntenünk mennyi időt és energiát akarunk gyakorlásra és tanulásra fordítani. A lényeges kérdés azonban mégis az, hogy miként használjuk ki ezt az időt a leghatékonyabban.

A játék egy speciális aspektusának fejlesztése csak egy lehetséges stratégia a sok közül: számos más módszer is van, melyet felhasználhatunk eredményeink javítására. A javaslatom egyértelműen az lenne, hogy mindenki dolgozzon ki magának egy testreszabott stratégiát és gyakoroljon. Rá kell szánni kis időt, hogy rájöjjünk, mi a leghatékonyabb módja időnk kihasználásának. Ez sok óra megtakarítást jelenthet hosszabb távon.

Phil Simborg hivatásos backgammon-játékos, jelenleg Chicagoban él. Online backgammon oktatást angol nyelven vállal, elérhető a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mail címen.